Tápanyag beszerzés. Sokaknak megerőltető (ld. férj), van akinek kedvére való hétvégi program, van akinek napi rutin, de van akinél függőség. Itt Albanyban többnyire hétvégi program a kiwiknek, de olyannyira, hogy úgy néz ki a környék, mint Magyarországon egy teszkós karácsonyi bevásárlás: a létező összes szupermarket és pláza parkolója tele van, helyet találni akkora szerencse, mint Brad Pitthez valaha férjhez menni egy halandónak, a környéken dugók, a körforgalmakban (amiből mint égen a csillag annyi van itt) sorbaállás, a kínaiak mandarinul, a filippínók halandzsául, az indiaiak pedig a szokásos megfejthetetlen nyelvükön szitkozódnak. Ezért célszerű ilyenkor elkerülni ezeket a létesítményeket.
Szóval a kiwi gazdaság dübörög, kérem szépen, az emberek vásárolnak, fogyasztanak, sportolnak, boldogok. Olyannyira jól állunk, hogy az ausztrál gazdaság némi hanyatlása miatt, viszont a kiwik erősödése fényében a jobb keresetért Ausztráliába vándorló helyieket szívja vissza az itteni gazdaság. Megnézem én majd magamnak hamarosan ezt az Ausztráliát, a fene tudja miért annyira népszerű. Hát az angoljuk miatt biztosan nem, mert köztudott, a kiwiknek van a legcukibb akcentusa, az ausztrálok meg közismerten parasztosan beszélnek. De biztos a sok elfogyasztott gold kiwi gyümölcs az oka, hogy a génjeimbe beívódik lassan a “hangyafasznyit nem kedveljük az ausztrálokat” tudat. :)
Nade kezdjük a vásárlást az alapoknál. Hiszen napi szinten többnyire szupermarketekben vásárolok, van is mindjárt két szép nagy boltocska a közelünkben. Az egyik a New World, a másik meg a Pak’nSave, (halkan megjegyezném, a két szupermarket egy cégcsoportba tartozik) A NW nálam a favorit, ott becsomagolják nekünk a vásárolt termékeket szatyrokba, amikért még fizetni sem kell. Ha egy kis kényeztetésre vágyom, ide megyek. A Paki talán olcsóbb, többnyire itt veszem meg a tömegcikkeket, mint fél marha, tehéntrágya tej, csapnivaló kenyér és sós vaj (mi a sótlan vajat kedveljük, eddig egy jófajta dán vajat találtam, de abból is a sótlan változat épp hiánycikk mindenfele). Mifelénk a marhahús annyira népszerű, mint odahaza a 80-as évek derekán a parizer volt. A tehenek itt egész nap gyönyörű zöld, UV dús füvet rágcsálnak és a húsukért tartják őket, nem a tejért, ezért is van az hogy a tej az tej, csak kár hogy trágya ízű. Ezért iszunk kizárólag laktózmentes és egy hosszas kiválasztási procedúrán háztartásunkba beépülő helyi terméket. A férjnek persze mindegyik ízlik, de mi nem?! :) (apropó tejtermékek: a tejföl rendben van, két fajta legalábbis, a sajtok pedig kiválóak, nem hiányzik az otthoni íztelen trappista)
Csapjunk máris bele a lecsóba és nézzünk pár érdekességet:
A konzerv bab annyira menő, mint nálunk a kisfröccs. Mindenki ismeri, mindenki próbálta és mindenki beépíti a hétköznapjaiba. Csupa hasznos alkotóelemet tartalmazó sütiakciókba is belebotlunk nap mint nap a pékáruk környékén, amit a kínaiak előszeretettel járnak körbe és mosolyognak meg. Bár nem tudom, hogy egy kínai ‘macskaaprólékleves’ mennyivel jobb ízű, mint egy kissé génmanipulált csokis torta. Erről jut eszembe, egyetlen egy macska van a környékünkön, gyanítom nem véletlen. Nagyjából a beköltözésünket követő második héten rájöttem, a mi környékünkön az ázsiaiak vannak többségben, annak ellenére hogy a szembe szomszéd fehér és parkolni nem tud. (Szegény Hondája, mit művelhet vele az utakon.) Kíváncsian várom, mikor lesz az a nap, mikor utoljára látom a macsekot a kerítésünkön sétálgatni és aznap este véletlen egy össznépi ázsiai barbizás nyávogós illatait fújja majd a szél a teraszunk felé.
Külön említést kíván a fagylalt. Pontosabban jégkrém, mert a kiwik ebben valami hihetetlen jót alkottak. Kedvencünk a Kapiti féle belül vaníliás-málnás, kívül fehér csokis változat. Valami mennyei. Egy country market alkalmával futottunk bele még egy Omaha Baykirándulás során.
A fűszerekkel viszont adódott némi problémám, de lassan megtanulom, melyik is a jó. Az, hogy az első őrölt köménymagnak valami extrém ázsiai fűszerkeverékhez hasonló illata volt még semmi ahhoz képest, ami az első találkozásom volt a petrezselyemmel. Mindez persze addig volt kalandos, míg fel nem világosítottak, hogy a cumin az édeskömény, a caraway meg az általunk is használt fűszerkömény. Nincs azzal baj, hogy a fűszereknek sok esetben más az illatuk, ízük, lassan megszokjuk az indiai gulyást, a pikáns zöldbabfőzit és a hangyányit csípős palacsintát. A mákot sok helyen cuki kis 10 dekás zacsikban árulják, persze még koránt sem őrölve. Bezzeg az indiai boltokban, ott zsákszámra kapható a bejgli egyik fő összetevője.
Lassan kezdem megszokni az itteni termékek ….hát hozzávetőlegesen 10%-át, mert nagyjából ennyit próbáltunk ki. Alapanyagból nincs hiány, csak legyen kinek kedve megcsinálni az étkeket és legyen gyomra a férjnek mindazt befogadni, amit elkészítek. Mesésen keverjük az otthoni, ázsiai és angol ízvilágot, több-kevesebb sikerrel. A férj arca a legjobb visszajelzés. Ha ízlik neki többször is mondja, ha kevésbé szereti amit elé rakok, csak láttamozza vagy egy fejbólintással lájkolja. Ha nem kedvére való, nem szól semmit, csak lassan megeszi. A legjobb pedig ha utálja, amit főzök….ekkor beleeszik, elkezd beszélni, tologatja a villával a kaját, majd felállva közli: “Csajszi, el kéne ugrani a Börgerbe”.
Szakácskönyvre egyelőre nem költök, sőt nem is írok, csak bújom a netet, a jó kis kiwi főzőműsorokba pedig még nem elég jó az angolom és a külsőm, a magyaros főzőtudományom nagy részét pedig szép lassan elfelejthetem. Gondolkodtam már azon, hogy a negróvalaszájában beszélő kínai szomszéd csajnak kipiszkálom a cukrot a szájából és beletömök egy vastag szelet mákos bejglit, had szokja mi a jó (amúgy is botrányosan sovány)…. de még csak addig merészkedtem, hogy kínai főzőleckéket kérjek tőle. Ha ő képes lesz a mákot nagy dózisban lenyelni, akkor állok elébe, megeszem én is a macskahúst. :)
Mivel ez a blog a Roland Garros egy izgalmasnak nem mondható, hajnali sokkávétivós közvetítéssorozatának közepette íródott és biztosan kimaradt belőle még sok minden szép és jó, ezért elneveztük eme bejegyzést egyeskének, hátha idővel lesz még mesélni valóm kedves, népes táború, bár kissé ‘kommentkedvetlen’ olvasóimnak. :)
Egy kis új-zélandi kóstoló, drága Emmy jóvoltából:
https://youtu.be/rrMxzahjkIA
https://www.youtube.com/watch?v=ptSVCZ6zsug
….és Barry barátunk se rossz előadó:
https://youtu.be/zf1yFgJeCPI
A blog címének megértéséhez némi segítség: Hop on, Hop off – bus trips
Comments